Kis hazánk kerek dombjai takarják. Ormótlan, csoda hegyein barangolva látni be Erdélyt, melyet szelek fújtak és esők neveltek. Gyakran nap sütötte hegyláncai ködbe öltözve, kalapnak felhőket hordva, esőkönnyeket bocsátva mutatnak utat a folyóknak. Hegyein ezernyi állat, dombjain bárány nyájak. Pásztor vezette nyájaik mutatják, merre zöldebb a legelő. A hegyeken a kis patakok folyvást folyva folynak és adnak életet a szikláknak. Ahogy a felhők magasodnak, úgy jövök rá, milyen apró vagyok. Apró vagyok, de részese a csodának, amelyet szem elé tárhat az élettel teli Erdély. 
Az illusztráció Osgyányi Zsófia munkája
