Ami az európaiaknak romantikus regény, az a japánoknak a thriller, hiszen ahogy Európában a romantikus regény volt az első igazán „divatos” műfaj, úgy Japánban manapság a thriller az, hiszen ebben a műfajban minden megvan, ami a Japán kultúrát jellemzi: vér, izgalom, szerelem és néhol – a Japán történelemre nagyon is jellemző – elképesztő fordulatok.
A japán költészet nagy múltra tekint vissza, elég csak a – már a XI. században is – népszerű halotti versekre gondolni, melyeket a sógunok írtak közvetlenül a haláluk előtt. A harakiri után írt versek pedig egyenesen a műfaj csúcsának számítottak.
Nem nevezhető azonban túl nagy múltúnak a japán próza. A prózát japánba az odautazó európaiak honosították meg (korábban csak a krónikák egy része volt próza műfajú). De igazán népszerű stílus csak a XX. század második felében lett a térségben. Azonban hamar kiderült, hogy a japánoknak rendkívül jó érzékük van a thrillerekhez és a mélylélektani regényekhez.
Mai könyvünk az „X: a gyilkos ismeretlen” az előbbi kategóriába tartozik. Írója, Higasino Keigo rendkívül népszerű, csak ebből a művéből több mint kétmillió példányt adtak el világszerte.
A szerző népszerűsége nem alaptalan, hiszen úgy ír a japán kultúráról, hogy tíz – tizenöt oldal után már szinte természetesnek vesszük annak minden elemét. Teszi mindezt úgy, hogy közben a mű maga nem is a kultúráról vagy a japán szokásvilágról szól. Világa hideg és realisztikus, a humort csírájában folytja el, hiszen a téma és a cselekmény sem teszi lehetővé annak használatát. Thriller lévén meg van benne az izgalom, de nem csak annyi, mint amennyi a futószalagon gyártott társaiban.
Ehhez a regényhez éberség kell, ha minden részletre oda akarunk figyelni. Ha ez sikerül, akkor ez a mű garantáltan letehetetlen lesz.
Cselekmény tekintetében ez a könyv egy átlagos, elvált, gyorsétteremben dolgozó nőről, név szerint Hanaoka Jaszukoról szól, aki egyedül neveli a lányát. Korábban táncos volt egy másik városban, ám második, alkoholista, őt gyakran bántalmazó férjétől való válása után kénytelen volt elköltözni onnan.
Szomszédja, Isigami, a különc matematikus gyengéd érzelmeket táplál iránta, amit még magának sem vallott be teljesen.
Egyik este Jaszukohoz betoppan erőszakos exférje, aki válásuk után is rendszeresen zaklatta a nőt, általában azért, hogy kapjon egy kis pénzt vagy ideiglenes szállást. De amióta a nő elköltözött ezek a problémák megszűntek… egészen mostanáig.
Mikor Togasi (az exférj) megjelenik a nő lakásán, erőszakoskodni kezd és pénzt követel. Rátámad Jaszuko lányára, amit a nő nem néz tétlenül és a férfi végül holtan végzi. Mivel egy társasház egyik lakásában élnek, minden áthallatszik a szomszédban lakó matematikatanárhoz. Ő azonban ahelyett, hogy kihívná a rendőrséget, érzelmeire hallgatva átmegy a szomszédba és segít eltüntetni a férfi hulláját. Mivel azonban a rendőrség hamar tudomást szerez Togasi eltűnéséről, a főszereplőknek nincs okuk fellélegezni.
Kuszanagi, a megbízott nyomozó, nehezen halad a nyomozással. A nyomok nem állnak össze, az ügy lassan halad és a szálak már az elején elkezdenek kicsúszni a kezéből.
Így hát segítséget kér zseniális fizikus barátjától, aki szinte csettintésre oldja meg a legbonyolultabb feladatokat és rejtvényeket. Eléghamar kiderül, hogy a mű leginkább az érzelmektől fűtött matematikus és a teljesen hidegfejű fizikus párharcára fog kiéleződni…
Összességében ez a könyv egy izgalmas, fordulatos, szívtépő és lélektanilag is hasznos. Higasino elképesztő sebességgel írja le a főszereplők fordulatos, az egész regényt átívelő lélektani útjait és sokszínű érzelmeit. Stílusát tekintve egyszerű, de nem trágár, közvetlen, de nem túlságosan; mindet részletet elárul, de magunknak kell összerakni. És minden perc – amit ennek a könyvnek az olvasására fordítunk – kifizetődik az utolsó oldalon. Hiszen az a fordulat, ami ennek a könyvnek az utolsó lapjain kibontakozik, nem található meg minden könyvben. Ahogy egy régi mondás fogalmaz: ezt a fordultot még Conan Doyle is megirigyelné.
Ha egyszóval akarom jellemezni: lebilincselő.
Ahogy maga a könyv is. Ajánlom tehát minden gyakorlott, higgadt olvasó számára, aki legalább olyan hideg tud lenni, mint maga a könyv.
