2001-ben megjelent egy könyv. Egy médiakritika. Bias, magyarul Médiahazugságok, egy veterán CBS riporter írta. Mi benne az érdekes? Minden. Ez egy indulatos és egyben izgalmas könyv terjedelmű röpirat. Szenvedélyes kiáltvány az igazságért.
Bevallottan sértett szerzője saját sérelmeibe nem ragad bele: a könyv tanulságai túlmutatnak a „ szegény Bernie szenvedései a gonosz liberálisok karmaiban” könnyfakasztó sztoriján. Goldberg elsők között vetette fel a média elfogultságának a témáját. Olyan eseteket mutatott be amelyek kegyetlenül pontosan mutatták be az állítólag elfogulatlan sajtó elfogultságait.
A magyar kiadás „ A hírmaffia áldozata” című előszavában írja Seres László:
A kifinomult médiaelit a hiedelmeit nem liberálisnak, hanem egyszerűen a dolgok helyes megítélésének tekinti. Úgy vélik, ők az arany középút.
A diagnosztizál a szerző halálpontosan, és az ember óhatatlanul arra gondol, miért van az, hogy bizonyos hazai sajtómunkások is kizárólag a saját ballib világnézetüket tartják "normálisnak", a tőlük eltérő nézőpontokat vagy (jobb esetben) lenézik, vagy (rosszabb esetben) nem is vesznek róluk tudomást. Miért van az, hogy a balliberális értékvilág csak jó és morális, a jobbliberális, horribile dictu: jobboldali értékvilág csak és kizárólag rossz, immorális lehet?”
Seres így kezdi az előszót:
„Ez a könyv botrányt fog kavarni. Ha meg nem, és mondjuk el lesz hallgatva, az lesz az igazi botrány.”
Nos, a megjelenéskor itthon túl nagy vihart nem kavart. Viszont a polkorrekt beszéd kritikája ma már sokkal szélesebb körben elfogadott,mint volt akkor és ez nem kis részben Goldberg érdeme.
Goldberg olyan tökéletes példákat hoz a ballib médiaértelmiség kettős mércéjére, hogy a könyvet nemcsak médiaiskolákban, hanem erkölcstanórán is kötelező olvasmányként kellene jegyezni:
,,Az elit imádja a pozitív megkülönböztetést, mindaddig, amíg a saját gyermekeik gond nélkül bejutnak a szuperegyetemekre."
A kötet amerikai recenzióiban leggyakrabban idézett részlet az, amikor Andrew Heyward, a CBS News elnöke a következő szavakkal fordult a szerzőhöz: "Nézd, Bernie – mondta –, persze, hogy van liberális elfogultság a hírekben. Minden tévécsatorna balfelé húz." Olyan hangsúllyal mondta ezt, mintha azt akarná ezzel kifejezni: "Ne hülyéskedj, mindannyian tudjuk ezt – az egész átkozott világ tudja ezt." ( Seres uo.)
Nézzünk meg most néhány jelllemző fejezetcímet:
,,A hírmaffia, A király meztelen, Célkeresztben a férfiak, Bill Clinton Patyomkin falvai, A liberális gyűlöletbeszéd..."
Vegyük például a Bill Clinton patyomkin-falvai címűt. Goldberg elmondja , hogy a nyolcvanas években figyelt fel arra jelenségre, hogy eléggé eltérnek a tévében bemutatott hajléktalanok azoktól a hajléktalanoktól, akikkel ő az utcán találkozott.Ő többnyire alkoholistákkal, drogosokkal, pszichiátriai problémával birkózókkal találkozott. A televizióban bemutatottak olyanok voltak, mintha bármelyikünk szomszédai lehetnének.
A hírek üzenete az volt, hogy nem csak hasonlítanak hozzánk, hanem olyanok is, mint mi
Azaz, mivel rokonszenvet igyekeztek kelteni a hajléktalanok iránt , ezért szándékosan minél pozitívabb eseteket igyekeztek bemutatni. Egy New York Times újságíró a tévések eme gyakorlatát el is nevezte „ a valóság kisminkelésének”.
Goldberg a feketék, a nők, a terrorizmus és más kérdések kapcsán részletesen is bemutatja a médiahazugságok működését. Újra átadom a szót Seres Lászlónak:
A nyilvánosság kiszolgálói és újrateremtői, az újságírók, riporterek, szerkesztők és hírszerkesztők nem arra kaptak felhatalmazást, hogy egy elfogult, szűk látókörű, baloldali ideológia szemszögéből megszűrjék, és egyoldalúan tálalják a valóságot, hanem arra, hogy a társadalom, a demokrácia hatalmi ágainak watchdog-jaiként pontosan, kiegyensúlyozottan és korrekten tájékoztassanak. Bernie Goldbergnek, aki 28 éven át volt a CBS News munkatársa, ez lett a veszte: saját munkahelyét (de lehetett volna bármelyik másik csatorna, talán a Fox News kivételével) szembesítette az angolszász újságírás legelemibb normáival. Bebizonyította, hogy objektív tájékoztatás helyett a tévécsatornák politikát csinálnak azzal, amit bemutatnak és amit elhallgatnak, s a politikailag korrekt lobbik túszai lettek. Ez a könyv médiakritika is, az egyik legolvasmányosabb, ami jelenleg a piacon van.
Mit jelent ez? Azt, hogy érdemes elolvasnunk a könyvet és utána ajánlatos jól figyelni amikor bekapcsoljuk a tévét.
,,Ha egyszóval akarom jellemezni: lebilincselő. "
Ahogy maga a könyv is. Ajánlom tehát minden gyakorlott, higgadt olvasó számára, aki legalább olyan hideg tud lenni, mint maga a könyv.
