1836 és 1837 között a bécsi udvar módszert váltott. Hogy megállítsa a birodalmi érdekekkel ellentétes liberális reform törekvéseket, a mozgalom kiemelkedő tagjait sorra bíróság elé állította és törvénytelen eljárások keretében elítélte. A pont az i betűn az volt, amikor 1837 május 5-én az Országgyűlési és a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztőjét, Kossuth Lajost letartóztatták. Az esemény ország szerte tiltakozást váltott ki az emberek és több vármegye részéről.
Tekintetes Rendek, Nemes Vármegye! Az elmúlt hetek történései után kénytelen vagyok felemelni szavam, hogy a nyilvánosság elé tárjam álláspontomat. Az ember teremtetése óta társaslény, ki régebbi idők óta országok keretében él együtt más emberekkel. Együtt élésének záloga a szeretet mellett az igaz törvény, mely akkor is a békesség és rend fenntartásáért dolgozik, ha az embertársi szeretet kihűlne. Nemes Urak, tudjuk, hogy a társas élet lemondásokra kényszeríti az embert, azonban lényének szabadságától az nem foszthatja meg. Ilyen alapvető joga a szabad szólás. Hiszen mi az, ami leginkább megkülönbözteti az embert, a mezei baromtól, ha nem az, hogy képes a maga lelkét közölni társaival? Ha most az Isten képmását, barom módjára zabla igája alá vetjük, nemde a természet és az Isten törvénye ellen cselekszünk?
Az udvar azon elhatározásával, hogy a törvény betűjével és szellemével ellentétesen cselekedve: országgyűlési követeket, nemes ifjakat, és az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjét meghurcolta szabad vélemény nyilvánításuk miatt, abszolút uralkodók mintáját követte. Ezzel a lépésével az évszázados rendet taposta meg, mi szerint az állam a király és a rendek közös munkája által működhet. Most nem csak a szeretet, de a törvény is veszélybe került.
Mi az, ami a királyt a trónusra emeli? Nem de a nemzet az, akinek örökletes joga az uralkodó megválasztása? De mi az, ami a szent trónuson tartja? A válasz: a törvény megtartása. Ha ez erőt a király figyelembe nem veszi, megkérdőjeleződik uralmának jogossága. Azonban amit az igazság a királytól elvár, azt a nemzettől is megköveteli. Hiszen a nemzet is nemesi kiváltságait elveszti, ha a törvény betűjét nem tiszteli, s azt meg nem tartja. Nemes Urak, konklúzióként vonhatjuk le, hogy a törvény az, ami megteremti az egyensúlyt, s garantálja az Uralkodó és a nemzet törvényes szabadságát.
Ebből fakadóan indítványozom, hogy a Tekintetes Vármegye fogalmazza meg üzenetét az Uralkodóhoz a törvénytelenül elítélt országgyűlési követek, nemes ifjak, és az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjének ügyében, és követelje a foglyok azonnali jogi rehabilitációját. Ha ezt meg nem cselekeszűk, akkor az nem csak a testület kudarcát, de a békés reform törekvések bukását is jelentené.
Írta: Orbán Gábor
