„Mostantól kezdve azt lehet mondani, hogy a pestis volt az aggodalom mindannyiunk számára.”
A sivatagos Algériában vagyunk az 1940-es években, Oránban, ahol könyörtelenűl és válogatás nélkül pusztít a Pestisjárvány. A város lakóinak egyénenkénet és közösségként is helyt kell állniuk egy nem mindennapi, de a történelemben már oly sokszor előforduló betegséggel szemben. A hely fiktív, a szereplők fiktívek, a történet fiktív, de vajon van-e aktualitása ránk nézve?
Albert Camus a XX. század egyik legjelentősebb egzisztencialista írója. Regényeinek színhelyéül sokszor választja szülőföldjét az algériai sivatagot. A Pestis megrázó történetének is ezt a színhelyet választotta. A könyv 1947-ben jelent meg, Franciaországban azonnal az eladási listák tetejére került és a mostani helyzet tükrében újra bestseller lett a franciák körében. Sokak szerint a mű a fasizmus jelképe, és igazából ennek a rendszernek a szörnyűségeit írja le . A történet eggyetlen egy bizonytalan pontja a pontos időponthiánya, ezzel mint egy árnyaltan jelzi az író, hogy egy ilyen katasztrófa bármikor és bárhol megtörténhet. A pestis mint betegség rendkívül realisztikusan és naturalistán van bemutatva. Rémisztő pontossággal leírja a betegség különböző aspektusait. Klinikai pontossággal levezeti a betegség különböző stádiumait. Ez a rendkívüli pontosság Camusnek négy év kutató munkába került, ami jól mutatja hogy mennyire törekedett a szerző a mű tökéletességére.
Albert Camus
Ebben a jelentéktelen városban ismerkedünk meg a regény egyik központi alakjával Bernart Rieux doktorral aki lelkiismeretes munka végzése közben lát egy patkányt aminek a szájából vér ömlik ki. Jól tudja hogy ez egy csapás előhírnöke a város számára. Eközben saját magánéleti válsága is gyötri, mivel felesége betegségével kénytelen foglalkozni. Rieux doktor „belefáradt abba a világba, melyben él”.
Ám ettől függetlenül lelkesen végzi munkáját és minden elé helyezi a betegek és a szegények sorsát. Utálja a halált és a szenvedést. Az emberi lét célját a küzdelemben keresi. Ő testesíti meg Camus főfilozófiáját az abszurdumot, melyet a Sziszüphosz mítosza című könyvében fejt ki bővebben az író.
Az elpusztúlt patkányok száma rohamosan nő, a város lakói észreveszik ezt a jelenséget, de nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget. Még akkor sem amikor a pestis elviszi első áldozatait. Az emberek képtelennek vélik hogy egy rég letűnt betegség újra felüsse a fejét.
Az ember természetesen mindig megkisérlelheti hogy elfordul a nyilvánvaló igazságtól, takarhatja a szemét, de az igazság oly szörnyen erős, hogy végül mindent legyőz.
Mint fogalmaznak:„Nyugaton már nyoma sincs.” A hatóságok lassan és szervezetlenül reagálnak, de megállapítják, hogy a várost Bubó-pestis sújtja. Végső soron vesztegzár alá veszik a várost egyfajta kollektív börtönné téve azt.
A pestis őrszemeket helyezett a kapunál, és elfordította az Oran felé tartó hajókat.
Az emberek bezárkóznak, a kapcsolatok kezdenek széthulni és mindenki elkezdi saját egyéni küzdelmét. Ami érthető ilyen helyzetben hiszen az ember hajlamos az individualizmusra. A járvány kiteljesedésével tömegével kezdi szedni áldozatait a pestis tető pontja közeledtével a helyzet megoldhatatlannak tűnik. De néhány kiemelkedő szereplő segítségével az egyéneket újra közösségé tudják kovácsolni. Ezáltal a város szikrányi reményt kezd látni a helyzet megoldására.
Védőruha a pestis ellen
Mostantól azt mondhatjuk hogy a pestis mindannyiunk aggodalma volt.
A pestis járvány tetőpontjára hág, Rieux doktor tehetetlen és szenved attól hogy egyszerűen képtelen segíteni az embereken, ami hivatása munka leírásába tartozik alapvetően, csak diagnózíst tud felállítani és tényeket tud közölni. A város ellene fordul mert már ő sem képes javítani a körűlményeken. Pedig ő az aki a közösség érdekében bármit képes feláldozni.
Alapvetően nincs főszereplője a könyvnek, ezért más emberek szemszögéből is láthatjuk kiteljesedni a történetet. Láthatjuk, hogy hogyan viselkedik hívő és hitetlen, látogató és helybéli, orvos és hivatalnok, szerelmes és magányos. Elkezdi mindenki kollektívan saját problémái és céljai elé helyezni a közösség célját azaz hogy legyőzzék a járványt.
Az egyetlen módja a pestis elleni küzdelemnek: az általános tisztesség.
A sok áldozattól valahogy meg kell szabadulnia a városnak a futballpályákat tömegsírokká alakítják és krematóriumokat hoznak létre. Az emberek nap mint nap látják a jellegzetes sárga villamost amint halottakkal megpakolva síri csendben halad a városon kívülre. A halál összekeveredik a hétköznapokkal és egyfajta semlegességet kezd kialakítani az emberekben.
A cselekményben nem a járvány kétes legyőzésén van a hangsúly, hanem a szereplők egymás iránti szeretetén, testvériességén, együttérzésén, amit Camus nagyon érzékletesen ír le. A csapások idején fedezhető fel, hogy az emberek inkább jók mint gonoszak.
Az emberekben több a csodálnivaló mint a megvetni való.
A pestis megállni látszódik, lassan éledezik a város azonban továbbra is vannak halálesetek. Ünnep kerekedik és mindenki kezd megfeledkezni az előző év gyötrelmeiről. De Rieux doktor tudja, hogy a pestis beivódik a bútorokba és függönyökbe és csak idő kérdése hogy újra megjelenjen. Az író ezzel az ember tudatában jelenlévő pusztító vészt is szimbolizálja. Az örök jelenlétét hírdeti a szenvedésének, az újra kezdődő harc átmeneti eredményeit. Lehet hogy a csapások sosem szűnnek meg, de mindig lesz egy dolog ami iránt az ember epekedhet, ami nem más mint a szeretet az embertársai felé.
Források:
cultura.hu
doksi.hu
juratus.elte.hu
Írta: Horváth János
